És eljött az ősz, fészket bontottak a madarak, ahogy tették ezt a sátorral a Rocktoberfest szervezői is a négynapos rendezvény végeztével. Az időjárás viszonylag kedvezett a „szabadtéri” programoknak, mivel a csapadékmentes időszak (és a kültéri fűtőegységek) jóvoltából, ment a piával serkentett felhőtlen szórakozás. Sőt, aki nagyon fogyasztott, úgy járhatott, mint az az illető, aki a pecsenyés sátornál mérhetetlen vidámságában, ülve hanyatt esett, magával rántott persze még néhány padot és asztalt (repül az oldalas, ki tudja hol áll meg…). A kis talajtornász!
Ahogy ez már szokás, a magyar pop-rock vonulat legnagyobbjai kaptak meghívást most is, hogy a külső sátorral fedett nagyszínpadon, illetve a Piros Rocky színpadán muzsikálva szórakoztassa a legalább ezres nagyságrendű szórakozni vágyó tömeget.

Pozitív változás volt a rendezvény történetében, hogy enyhülni látszik a trendekre koncentrálás. Így ebben az évben már belefér egy kicsit a klasszikusok megidézése és meghívása is. Talán még éppen időben kapcsoltak (akár a VH1 összekaparói), amikor rájöttek, hogy bizony van egy MEN-en „rockszocializálódott” korosztály, melynek tagjai nem feltétlenül a soha véget nem érő technopartykra izgulnak, hanem szeretik azt, amikor az egyik szám megkülönböztethető a másiktól. A Lordnál jobb melegítőt így nem is választhattak volna, hiszen van egy nem lanyhuló érdeklődésű keménymag, a rádiók jóvoltából a nagy többség meg a „Vándor” című számot biztosan ismeri.
Vida Feri távozása után így új bőgőssel, Apró Károllyal erősített Lord támadta hallójáratainkat, de milyen jól. A folyamatosan sorjázó klasszikusok között elandalodhatott az ember, jó volt látni, hogy Pohl Misi még mindig a hátán viszi a csapatot, melynek tagjai külön-külön is nagy egyéniségek és népszórakoztatók (Ugye ismeritek Gidófalvy Attilát?).
Semmilyen meglepetés nem ért minket, a csapat valószínűleg már mindig ilyen marad, a jóérzésű zeneszeretők meg mindig elzarándokolnak majd a bulikra. A hangzásra egy szavunk sem lehet, a kellemes tömeg végig énekelte a számokat és biztos, hogy a Lord tagjai számára is örömteli perceket szereztek. Miskolc szereti a Lordot, a Lord szereti Miskolcot, az én szememet meg valószínű, hogy a nosztalgia könnyei homályosítják, de nagyon tetszett és remélem, hogy jövőre további „klasszikusokkal” bővül a Rocktoberfest repertoárja.

A Hooligans zenekart már nagyon nem kell bemutatnunk. Kevéssel a Lord produkcióját követően álltak (nem ellent, hanem) elénk… Aktuális sikereiket ismerve, már előre borítékolni lehetett a teltházat. És azt nem mondhatjuk, hogy csak egy ilyen „mondva csinált hősökkel”, jobban mondva sztárokkal van dolgunk, mert azt azért el kell ismerni, hogy zenélni azt tudnak. Sokan fikázzák őket, hogy divatzene, meg persze van pénz – van siker, azonban azt ne feledjük, hogy nem keveset „csöveztek”, illetve kellett nyelniük mire beindult a szekér. Amit lehetett, most is megtette a csapat a deszkákon, mind muzsika, mind „látvány” terén. A színpadi megjelenésük rendhagyó (legalább is a hazai piacon, bár Tóth Tibi legújabb kalapja nem vicc! Hungarise Gitárbetyár…), és a játékukkal most sem volt semmi gond. Mondjuk utóbbi, egy profi csapattól alapként elvárható. A hideg ellenére színültig telt sátrat szépen beindították, bár egy ilyen „mozgalmas” repertoár esetében ez nem is csoda. És, ami mindig meglep, mit keresnek más előadók beúsztatott szerzeményei egy-egy Hooligans tételben? Vagy a Dirty Deeds Done Dirt Cheap saját találmány? ?

NagyonNagy&TTT
Fotó: Mocsi

forrás: Rockinform

Köszönjük a Rockinform segítségét, hogy a cikk megjelenhetett oldalunkon!