Interjú

- Az egyik legrégebbi tagja vagy a Lordnak, Erõs Attilával egyetemben, hogyan látod az eddigi pályafutásod a zenekarban, ha visszatekintesz a múltra? Úgy érzed, jól döntöttél?
- Ma sem kellene különösebben megerõltetnem magam, a döntést illetõen. Annyi szépet és jót kaptam az elmúlt 25 évben, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezi. Boldog vagyok, hogy része lehettem, és ma is részese vagyok a LORD zenei pályafutásának.
- 1983-ban volt egy tévéfelvétel, de a Lord nem léphetett fel. Miért? Mivel indokolták? Mi volt akkoriban az a balhé? Az idõsebb generáció emlékezhet rá, de a mostani rajongótáborotok jó része már nem.
- Ez a történet nagy vihart kavart akkoriban, pedig szerintem nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Rock maffiáról meg mindenféle hülyeségrõl beszéltek és irkáltak az üggyel kapcsolatban. Az a helyzet, hogy egyszerûen naivak és hiszékenyek voltunk és ott vágtak át bennünket, ahol csak tudtak. Nem ez volt életünk elsõés utolsó átverése. Utolsó pillanatban lemaradtunk egy buliról, mert kiderült, hogy nem kellett a hangosítási felszerelésünk - egy másik volt kéznél. Ha már erre nem volt szükség, akkor mi sem kellettünk. Ilyen egyszerû a történet. Az erõsebb érdek gyõzött, mi meg hoppon maradtunk. Akkoriban ez nagyon fájt nekünk is és a rajongóknak is, de ma már csak mosolygok az egészen. Egyébként kárpótolt bennünket az élet, mert pár évvel késõbb volt egy felejthetetlen, õrületes bulink a KEK-en, amit a TV rögzített és le is adott. Csak a szépre emlékezzünk!
- Több lehetõségetek is volt arra, hogy a fõvárosba költözzetek. Utólag megbántátok a döntést, hogy Szombathelyen maradtatok?
- Attól nem lesz jobb egy zenekar, ha a fõvárosba költözik. Lehet, hogy közelebb kerül a tûzhöz, de az nem minden. Lerágott csont – vidék vagy Pest, mert a rock and roll mindenhol ugyanúgy szól. Ez akkoriban is így volt és a mai napon is igaz. Mi maradtunk vidéki zenekar és ez már így is lesz.
- Kiegyensúlyozott az életed?
- Nekem mindig is volt polgári foglalkozásom, amit becsülettel elláttam és a mai napig ellátok. Így teljes az életem. Szerencsére a családom maximálisan mellettem áll, - nekem ez a legfontosabb, ez a harmónia titka.
- Min alapult Gidó azon döntése, hogy a Lord mellett voksolt? Neki már megvolt az a háttere, ami miatt bármely más hazai zenekar örömmel fogadta volna.
- Gidó azért jött akkoriban közénk, mert elege lett a fõvárosból és valahol kihívásnak is tekintette a feladatot. Õ csak olyan közegben érzi igazán jól magát, ahol felhõtlenek a viszonyok. Egy darabig ez így is volt, de egy idõ után nem azt érezte, amit igazán szeretett volna. Fogta magát és elment. Most újra közöttünk van! – Megtanultuk egymást becsülni és elviselni.
- 2002-ben jelent meg a Lord 2002. albumotok. Ezután négy évet kellett várni a Kifutok a világból címet kapott anyagra. Miért volt ilyen hosszú kronológiai kihagyás a két lemez között?
- Nem hajtott bennünket senki, azt viszont éreztük, hogy ideje lenne már valami újat mutatni a rajongóknak, és persze önmagunknak. Kiadó hiányában nem egyszerû az élet. Elhatározás, jó zenei ötletek és ráadásul nem kevés pénz kérdése egy lemez felvétel. Talán ezért is kellett ilyen sokáig várni.
- Milyen kritikákat kaptatok erre a lemezre? Tudomásom szerint nívósnak találta a média.
- Csupa-csupa pozitív visszajelzés érkezett, mint a rajongóktól, mint a zenei szaklapoktól, (ROCKINFORM, METAL HAMMER) ami csak tovább erõsíthet bennünket, hogy jó úton járunk. Szerintem a LORD legkiforrottabb, legharapósabb, leglírikusabb dalai találhatók ezen a lemezen. A hangzásról már nem is beszélek. Még csak annyit fûznék hozzá, hogy nem lesz egyszerû feladat túlszárnyalni ezt az anyagot.
- Ti mennyire vagytok megelégedve vele?
- A szakma elismerése mindig jól esik és melengeti az ember szívét. Mi is így voltunk ezzel és köszönet érte. Azért volt meglepetés, mert a LORD soha nem tartozott az elkényeztetett, agyonsztárolt zenekarok közé.
- Miért kell a szombathelyieknek 469 napot várnia, hogy ismét ott lépjetek fel?
- A tévedések elkerülése érdekében kijelenthetem, hogy eszünk ágában sincs lemondani a szombathelyi rajongókról, - egyszerûen így alakult. A helyi szervezõk nem foglalkoztak velünk, mi pedig nem erõlködtünk. Odamentünk ahova hívtak bennünket. Megígérhetem a rajongóknak, hogy kárpótolni fogjuk oket ezért a megvárattatásért!
- Magyarország harmadik legmodernebb helyszínén – a Savaria Arénában fogtok játszani március 3-án. Terveztek valami meglepetést erre a koncertre?
- Az már önmagában meglepetés, hogy ennyi idõ után végre, odahaza lépünk fel. Nagy az elvárás a zenekarral szemben s ennek megpróbálunk minden szinten megfelelni. Szeretnénk egy feledhetetlen estét szerezni mindazoknak, akik ellátogatnak erre az eseményre. Van egy másik meglepi is, de az egyenlore még TITOK!
- Mit üzensz a következõ generáció zenészeinek?
- Talán csak annyit, hogy ne öncélú legyen a mûvészkedésük, mert az nem vezet sehova. A közönség szimpátiájának és szeretetének elnyerése legyen a cél. Na, és még egy apróság: ezen a pályán sokkal könnyebb elérni a sikert, mint azt hosszú éveken át megõrizni és megtartani.
- Nagyon hálásan köszönöm az interjút!
- A LORD LEGYEN MINDENKIVEL!