Mindhalálig LORD!

- Mi lenne, ha írnék egy könyvet a Lordról? – fordult hozzám Timi nemrég.
- Tessék…? – kérdeztem meglepodve.
- Figyelj! Mi akartál lenni, amikor kisgyerek voltál?
- Zenész. Miért? – még mindig nem vágtam.
- És a többiek?
- Nem tudom. Biztosan ok is.
- Hát ez az! Nem is akarod tudni?
- De. Ja, az érdekelne. Tényleg! Mondjuk, a…
- Na, ugye! - vágott közbe - Szóval? Írunk könyvet?
- Aha, már értem! Oké, dobjuk fel a többieknek, ha rábólintanak, részemrol mehet!
- Köszi! Azt azért tudd, hogy én nem egy hagyományos, felsorolós könyvet akarok. Engem az emberek érdekelnek! Az érzéseik, a vágyaik, az álmaik!
- Ez tetszik. De Te írod, a Te ötleted volt, én csak segítek, ha valamit nem tudsz.
- Rendben.

A fenti párbeszéd Varga Timi és köztem zajlott. Meglepett a kérdése. 2006. novemberében találkoztunk eloször. Az elso Lord koncerten, amelyre meghívtam, otthagyott a felénél, aztán üzent, hogy ez neki túl sok.
- Tudod, én eddig egyetlen dalt sem ismertem, de van az a Vándor… - mondta késobb.
„Szóval, olvad a jég!” – gondoltam. Kezdtük fülelgetni a lemezeket, Szemedben a csillagok, Kifutok a világból…
- Ez nagyon jó! Már a kocsiban is ezt hallgatom. – lelkendezett pár nap múlva.
Aztán egyre több koncertre jött el.
- Ez a Lord tud valamit! Van valami különös hangulat a koncerteken, egy érzés, ami lassan beköltözik az ember lelkébe, és egyszeruen Lord-rajongóvá teszi!
Ezek után talán értheto, hogy kicsit ugyan meglepett, mégis tetszett az ötlet a könyvrol, mert olyan valaki írja, aki csak mai szemmel látja a csapatot, méghozzá olyan elfogulatlanul, ahogyan csak lehet.
A fiúknak is rendben volt a dolog, hiszen az utóbbi idoben már majd’ minden koncerten találkoztak, megszerették Timit, gond nélkül válaszoltak olyan kérdésekre, melyek korábban nem hangzottak el.
Örömmel ajánlom olvasásra ezt a könyvet mindenkinek, akit igazán érdekel, ki az az öt (és még néhány) EMBER, aki ma ott van, amikor azt mondjuk:
„A LORD LEGYEN VELETEK!”

Loui