Az utca kövén
Kint állok
az utca kövén,
várok egy újabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.
Azt sem tudom,
hogy merre tovább,
hangom nincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem,
de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?
Ahogy futok a
sorsom után,
ahogy vágyom egy megértõ kézre,
a lét peremén nincs, aki vár!
Nem hiányzom
senkinek én,
úgy örülnék családnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott világ!
Nem tudom, hogy
merre tovább,
hangom nincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem,
de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!
Látod,
mennyire félek,
elégtek az álmok!
újra egy csavargó szél visz tovább.