Kifutok a világból
Fordul a hajnal,
és fáznak a fák
kifosztva a csönd, némaság vesz mindent körül.
Nézem az utcát, ahol fáradt szél siet,
kedve elsuhan álmosan a háztetõk felett.
Ha bal lábbal
ébred megint egy új napom:
kerüli a fény arcomat, mint egy szökött remény.
Bekerít minden, és kisemmizve én, keresem a szót,
semmi jót nem küld most felém.
Kifutok a világból,
lefutok a Földrõl,
engem semmi nem érdekel!