Napvilág
A Napvilág
nyitotta föl szemed,
fölötted állt, s átadta életed.
érezted néha: milyen, ha szeretnek,
s hiányzott sokszor, ha nem voltak veled.
Emlék
ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: Téged nem érhet semmi
baj,
életed kísérje a dal!
Remélem Néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!
Tudhattad volna,
hogy mi vár majd reád,
csendben szólt hozzád minden éjszakád.
érted is már, amit sejthettél:
önmagad ellen legnagyobb a tét!
Emlék
ma már, de belül valahol maradt egy hang,
s rád kiáltva szól: Téged nem érhet semmi
baj,
életed kísérje a dal!
Remélem Néked a köznapi szépet,
s kívánok jót!