Síri csend az éjjel
Síri
csend az éjjel,
õrültek álmaid,
ne várj, indulj el,
legyen erõd!
Az ész
ritkaság,
kiveszõ, de még reménykedsz,
így élsz, félve lépsz,
de beletörõdsz!
Soha ne add fel a reményt!
Mindig falnak
ütközöl,
ha csak hangod tündököl,
fiú, rajta! Semmi vész!
Szótlan néha többet érsz!
Csupa láng
a nappal,
elégtek rég a percek,
egy sincs, nem várt meg
a múló idõ!
Az út
keskenyebb,
parttalan, de csak járod,
így élsz, félve lépsz,
mert idekötõdsz!
Soha ne add fel a reményt!